Glutén - tartsa magát naprakészen

Hallgassa meg Milan Calábeket a "TO THE PAST" című műsorban - VIDEÓ ITT

A legnagyobb veszély, amit a mai nemesített búza rejt magában, a glutén. A glutén egy nagyon ragadós, kemény, átlátszó és zsíros anyag, amely a vérbe és a nyirokba kerül. Ott asszimilálódik, és a vér és a nyirok sűrűvé és kórosan megváltozottá válik.

A glutén, mivel befolyásolja a testnedvek és a nyálkahártya-fehérjék természetes tulajdonságait, a szervezet anyagcseréjétől idegen szerkezetű; mindenhez hozzáragad, és beburkolja a kisebb molekulákat, például a cukrot, a koleszterint, a zsírokat és a sót. Ezek aztán hatástalanul emésztve kerülnek a vérbe. A glutén melléktermékei nagyon gyorsan, akár egy órán belül a vérbe jutnak, különösen a sérült bélfalon keresztül.

Az egészséges embernek szívós bélbélzete és kedvező baktériumflórája van, így sok gluténrészecske a széklettel távozik. A betegség azonban megzavarja ezt a védőfolyamatot; az ember belei könnyen átjárhatóvá válnak, így a glutén elsősorban a vékonybélben szállítódik. Onnan aztán eljut más szervekbe, például a májba, a lépbe, a hasnyálmirigybe és az epehólyagba, és károsítja azok működését.

A jelenlegi gabonafélékben található glutén az összes emésztési folyamat megzavarásában jelentős szerepet játszik, méghozzá olyan mértékben, amely messze meghaladja sok más anyagét. Ez különösen a korai életszakaszokban - kisgyermekkorban, gyermekkorban és serdülőkorban - a legsúlyosabb. A glutén úgy kerül a vérbe, mintha valódi fehérje lenne, pedig idegen betolakodó. Természetesen a szervezetünknek szüksége van fehérjére, ami minden gabonában megtalálható. A jelenlegi gluténkeverékek azonban károsak, mert nem mosódnak ki könnyen; molekulasúlyuk és sűrűségük olyan nagy, hogy sikerül utánozniuk az emberi fehérjeláncokat, de molekuláris aktivitásuk teljesen más.

Válaszul arra az erőszakos allergénre, ami a glutén, a szervezet nagyszámú fehérvérsejtet (leukocitákat) termel védekezésképpen. A leukociták fehéres színűek, rugalmasak és szerkezetükben nagyon hasonlítanak a gluténhoz; sűrű, nyálkaszerű anyagot termelnek, amely bevonja az ételt, így az eredmény egy gyakorlatilag emészthetetlen fehérjebevonat. Amikor a vékonybél tele van ezzel a ragacsos nyálkával, a "jó" baktériumok nem tudnak túlélni egy ilyen lúgos környezetben, és az egész vékonybelet a Candida albicans és más kórokozók kolonizálják. Ezek a közönséges élesztőgombák aztán elszaporodnak és elpusztítják a megmaradt jótékony baktériumokat. Ez az ételek rossz emésztéséhez vezet, és az eredmény az, hogy az ember nem táplálkozik megfelelően.

Különösen a nyugati emberek olyan sok kenyeret, kekszet, tésztát, müzlit stb. szoktak enni, hogy a gluténtartalmú gabonafélék teszik ki a táplálékbevitelük nagy részét. Ennek az étrendnek a következményeként ízületi problémák, például ízületi gyulladás léphet fel. Az első lépésnek a vékonybél kitisztításának kell lennie a vastagbéllel együtt; különben a vér a melléktermékeket, allergéneket, glutént stb. szállítja a már amúgy is legyengült szövetekbe, bárhol is legyenek azok.

A mai glutén már nem ugyanaz, mint ami 1900 körül volt; ekkor kezdődött ugyanis a gabonafélék hibridizációja. Azelőtt a gluténfehérje teljesen más tulajdonságokkal rendelkezett. Az első világháború vége óta a nagy malmok és nagy gazdaságok tulajdonosai olyan speciális búzafajtákat termesztenek, amelyek jobban válogathatók és jobb sütési tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor megváltozott genetikai és biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez egy teljesen új jelenség az emberiség történetében, amelyet a mezőgazdaságban bekövetkezett változások, a hibridizáció, a növényi és állati géntechnológia, de a fogamzásgátlók és a hormonterápia révén az ember genetikai manipulációja is okoz, ami gyakran ütközik a rendszerek működésével.

A (gluténmentes) kukoricát fogyasztó embereknél nagyon ritka a rák, különösen ott, ahol a gabona kezelése továbbra is megfelelő; azaz jó tárolás, hibridizációmentes, megfelelő növekedés és érés. Kanadában és az USA-ban végeztek olyan kutatásokat, amelyekben az orvosok 236 olyan csecsemőt vizsgáltak, akik halva születtek minden nyilvánvaló ok nélkül. Megállapították, hogy testsúlyuk akár egyharmada is tartalmazott mérgező anyagcseretermékeket a következő mennyiségben: 53% glutén, 27% tehéntej melléktermékek, amelyek a méhlepényen keresztül kerültek át, 20% gombás, bakteriális és vírusos lerakódások.

Ebből 171 gyermeknek volt annyi gluténje, hogy a szervei nem tudtak működni. Ezek a gyermekek folyamatosan olyan mérgező maradványokat vettek magukhoz az anyaméhből, amelyeket egyszerűen nem tudtak megfelelően kezelni vagy feldolgozni.

A gluténérzékenység vagy gluténintolerancia diszpepszia (emésztési zavar), hasi görcsök, rossz emésztés, duzzanat, állandó fáradtság és égő szemek formájában jelentkezik. Sok beteg, aki soha nem eszik gluténtartalmú ételeket, a tejet is utálja. A tudósok ezért úgy vélik, hogy a tejérzékenység és a gluténérzékenység között összefüggés van, különösen akkor, ha az állatok, amelyektől a tej származik, gabonafélékkel táplálkoznak. A gluténérzékenység a gyermekkori tejérzékenység következménye lehet. Ha a glutén nem bomlik le megfelelően, degeneratív betegségek lépnek fel.

Világszerte számos kutatócsoport egyértelműen kimutatta, hogy amikor radioizotóppal jelölt anyagot vizsgálnak, a gluténrészecskék az emésztés után kevesebb mint két órával már láthatóak a vérben. Ez tehát egy nagyon gyors folyamat, amely azonban csak abban az esetben következik be, ha a bélnyálkahártya megbetegedett.

Az It's a matter of life (Coates, N., Jollyman, N., Erika kiadó 1994) című könyv szerzői, amelyből ez az információ származik, kapcsolatot teremtenek a gluténnek való kitettség és az olyan betegségek kialakulása között, mint a szklerózis multiplex, a reumatoid artritisz és a skizofrénia. Kimutatták, hogy a glutén melléktermékei és más toxinok bejuthatnak az agyszövetbe és károsíthatják azt, amit az is bizonyít, hogy azoknál az embereknél, akik nem esznek glutént, gyakran alakul ki skizofrénia (a szerző megjegyzése: már régóta ismert, hogy a glutén származéka, a mononátrium-glutamát károsíthatja az agyat - különösen a gyermekeknél). A mentális zavaruk megszűnik, ha elkezdenek gluténmentes, alacsony mérgező stresszhatású étrendet követni. A skizofréneknél a gluténről megállapították, hogy áthatol a vér-agy gáton, és így zavarja a neurológiai parancsokat, a hormonanyagcserét és a tápanyag-asszimilációt.

A glutén önmagában nem rákkeltő, de vékony réteget képez a szöveteken, és így akadályozza az oxigénfelvételt, a károsodott szövetek módosulását és javítását, amit a fő javítóanyagok természetes mozgásának kellene elvégeznie. Limfödéma (nyiroködéma) esetén a gluténmentes diéta növeli a nyirokfolyadékok áramlását, és a betegeknél hamarosan javulás mutatkozik a nyirokelvezetésben. Az étrend megváltoztatása más kezelési módszerekkel, például fizioterápiával együtt kiváló eredményeket ad.

Akinek degeneratív betegsége vagy mindent átható krónikus betegsége van, annak valószínűleg sérült a bele, ami lehetővé teszi a mérgező anyagok átjutását a belekből a vérbe. Ezt a szállítási mechanizmust nem tudjuk leállítani, amíg nem hagyjuk abba a mérgező hulladékot termelő ételek fogyasztását; így az allergiás folyamatot sem tudjuk leállítani, amíg nem hagyjuk abba a nemkívánatos ételek fogyasztását. Sok más élelmiszer közül választhatunk, ami azt jelenti, hogy nem kell nagyon szigorú, korlátozó étrendet követnünk.

A glutén a búzában, a rozsban, a zabban és az árpában található, de a kölesben, a rizsben és a legtöbb gabonafélében nem; bár a rizs és a kukorica egy része a hibridizáció miatt már tartalmaz glutént. A zabkorpa és a zabcsíra viszont szinte egyáltalán nem tartalmaz glutént, mivel a glutén a zabszem közepén található. Valójában rajtunk múlik, hogy fogyasztunk-e gluténtartalmú élelmiszereket vagy sem; és nem szabad elfelejteni, hogy a már rákos betegeknek csak alkalmanként szabad búzát és más gluténtartalmú gabonaféléket fogyasztaniuk. A rákbetegek étrendjének el kell térnie a normál étkezési szokásoktól, elsősorban a gluténtartalmú termékek kiiktatásával.

A legmérgezőbb gluténtartalmú gabona a búza, de sok modern gabonahibrid is az emberi szervezet számára nem megfelelő összetételű. Az eredeti fajok a legjobb összetételt biztosították a tápanyagok szempontjából. Ma már nem ez a helyzet. Az egészséges emberek korlátozott mennyiségben fogyaszthatnak búzakészítményeket, mert az immunválaszuk és a bél egészséges flórája kordában tartja a gombákat és a glutént. Ha azonban sok fehérje vegyület, különösen a glutén, felhalmozódik a szervezetben, az eredmény a súlyosabb degeneratív betegségek mai járványai.

A századfordulón született emberek szervezete az eredeti, természetes formában lévő táplálékkal táplálkozott, de a hibridizáció és a pasztőrözés megjelenése óta minden megváltozott. Természetesen egy kis mennyiségű kenyér senkinek sem árt, de a glutén folyamatos fogyasztása hosszú távú károkat okoz.

A szerző megjegyzése: Ha elfogadjuk ennek az információnak az igazságát, ami sokkoló a "kenyér" nemzet számára, akkor az a gondolat merül fel bennem, hogy az ember, miközben megpróbált bölcsebb lenni Istennél (az eredeti gabonafajta legoptimálisabb összetételű és genetikai szerkezetű teremtőjénél), olyan csapást hozott magára, és olyan következményeket okozott, amelyeket nem lehet visszacsinálni. Ami mindig is az emberi táplálkozás egyik alapanyaga volt, veszélyt jelentett sok (gyakran gyanútlan) ember egészségére.

Miután elolvastuk ezeket az információkat, megpróbáltuk a legjobbat kihozni abból, amink van. Mivel korábban magam is legyőztem a rákot, még több okom volt a változtatásra. A kezelésem idején Dr. Kempny (Eva Veskrnova férje) azt tanácsolta, hogy hagyjam ki a glutént az étrendemből, és én így is tettem - de csak négy hónapig. Elmondhatom, hogy a betegség jelenlegi hatásai ellenére sokkal jobban éreztem magam. Amikor a körülmények és a félelem kényszeríti az embert, az ember kihasználja az összes kínálkozó lehetőséget. Ráadásul a gluténmentes étrend összeállítása jól sikerült a bioboltban való rendszeres vásárlásnak köszönhetően.

Korábban szakácskönyvek, televíziós egészséges főzőtanfolyamok és nyilvános tanfolyamok szerzőjeként szívesen ajánlottam a seitánt a receptjeimben. Sokakat tanítottam meg az elkészítésére anélkül, hogy tisztában lettek volna az izolált glutén potenciális veszélyeivel.

Néhány év elteltével és a fenti információkat olvasva ismét tudatában vagyok a veszélyeknek, amelyeket a kezdeti "kúrám" óta már nem érzékeltem. Ma már a búzából izolált seitan (beleértve a seitan lisztet vagy az abból készült termékeket) nem ajánlott még azoknak sem, akiknél még nem jelentkezett semmilyen probléma a használatával kapcsolatban.

Nemrég vettünk egy gabona- és lenmalmot, megvettük az egyik eredeti kamut gabonafélét, és a gluténmentes lisztek hozzáadásával otthon kenyeret, péksüteményeket sütünk, és különböző gabonapépeket készítünk. A szójatej készítése után megmaradt okarát is használjuk néha sütőadalékként. Használunk még hajdina-, rizs-, kukoricalisztet, néha tönkölybúzát (ami kevésbé allergén) és néha zabpelyhet is. A búzát és a búzakészítményeket lehetőség szerint kerüljük, bár nem 100%-ban. Mindenesetre a glutén aránya az étrendünkben sokkal korlátozottabb.

Amikor azonban rákos és néhány más betegséggel kapcsolatban segítségért és tanácsért hívnak minket, mindenképpen javasoljuk - még akkor is, ha nincs ismert összefüggés a betegséggel - a glutén lehető legnagyobb mértékű korlátozását vagy kiiktatását, beleértve minden gluténtartalmú élelmiszert. Ez ugyanis negatív, ha nem is fenyegető tényezőként hathat az egészség stabilizálásának folyamatában. Hatásának mértéke azonban a szervezet egyéni intoleranciájától függ. Ne várjuk el az orvosoktól, hogy megadják a szükséges információkat és ajánlásokat az életmódváltással (beleértve az étrendet is) kapcsolatban, mivel valószínűleg ők maguk is kevés információval rendelkeznek (ha egyáltalán rendelkeznek). Ráadásul szinte semmilyen tapasztalatuk sincs ezekkel az eljárásokkal kapcsolatban, és kötelesek teljesíteni az előírt kúrát és ajánlásokat. Az alternatív jellegű információkat azonban egy értelmes és nyitott orvos figyelembe veszi, ezért konzultálhat velük ezekről a kezelésekről.

Roman és Halina Uhrin "Ne a szakácskönyvek szerint főzz" című könyvéből.